Budapest, Róbert Károly körút 20.
Bővebben:
Az írás idejéhez képest ötven évvel korábban vagyunk. A mi egykori grundunk több focipálya méretű gazos síkság volt az ország legnagyobb folyójától nem messze. Indiántól a katonáig minden történelmi hős alak gyűjtőhelye: történészek édenkertje lehetett volna.
Egyik nap, pallók, téglarakások és számtalan Csepel teherautó jelent meg az időutazásra mindig kapható terület szélében: Három dán-típusú lakóházat fognak ide építeni, tudtuk meg. A kreatív múltidézést felváltotta a jelen fejleményeinek előttünk rejtélyes titka. Három hatalmas és egyben mély gödör készült, de minket most a főútvonaltól legtávolabb eső fog érdekelni a továbbiakban.
Pénteken suli után siettem megnézni az építkezés előrehaladását: az egyik gödör szélénél többen is nézelődtek, odasiettem hozzájuk. Egy hatalmas kőtömb árválkodott benne, és őt egy toló lapátos munkagép püfölte rendületlenül. A gépnek volt kéménye, amiből folyamatosan vastag fekete füst gomolygott a magasba. Hiába a sok ütleg, a kőkorszaki szaki kemény kobakja rendületlenül állta a csapásokat: akkoriban voltak Muhammad Ali és Joe Frazier világra szóló bokszmeccsei. Besötétedett, a munkagép homlokát törölgetve kicammogott a gödörből, és álomra hajtotta a fejét.
Naná, hogy szombaton is oda igyekeztem. Kis túlzással élve, a fél lakótelep ott állt a gödör szélénél. Bár senkivel nem egyeztettem róla, de mindenki a vagány kőnek drukkolhatott. A csihi-puhi folyamatos volt: egy-két kisebb darab levált a kőtömbről ugyan, de ő továbbra is derekasan állta a sarat. Időközben a bennem lévő cérnavékony erőt átplántáltam a behemót nagy üledékbe. Lelkünk kezdett egybeforrni: késő délután boldogan mentem haza.
Jött a vasárnap, meg az eddigi földgépnél egy jóval izmosabb besegítő kolléga. Megtörtént a sportszerűtlenség csúcsa: ketten mentek egy ellenébe. Mindkét erőgép kéménye vastagon okádta magából a koromfekete gázolaj füstöt. Nem csak a kő repedezett egyre inkább, és váltak le róla egyre nagyobb darabok, hanem a lelkem is egyre több sebből vérzett már. Mindketten elfáradtunk, belefásultunk a kilátástalan küzdelembe. Nem akartam ott lenni a szégyenteljes ravatalon, hirtelen sarkon fordultam, és az őskő teljes valójának gigászi erejét magamba szívva, hazamentem.